Nógrádi hittantábor

            A Wekerlei Munkás Szent József Plébánia az előző évekhez hasonlóan idén is megrendezte a hittantábort. Most is Nógrádba mentünk, ugyanoda, mint tavaly.

            Hétfőn reggel negyed nyolckor kellett gyülekeznünk a templom előtt. Meghallgattuk a szentmisét, utána metróval elindultunk a Nyugati-pályaudvarhoz. Onnan vonattal utaztunk Nógrádra. A katolikus plébánián laktunk, közvetlenül a templom mellett. Nem messze a szállásunktól volt egy focipálya, így majdnem minden este le tudtunk menni métázni.

            Minden napot szentmisével kezdtünk. Kedden Zoltán atya érkezett hozzánk látogatóba. Ő is jött velünk a királyréti túrára. Oda gyalog mentünk, de visszafelé már lehetett busszal is utazni. Akik gyalog mentek vissza, azok egy órával előbb érkeztek haza.             

A harmadik napon strandon voltunk, ami a Bánki-tónál volt. Éva néni és Enikő néni hozott labdákat, ezekkel játszottunk a vízben. Gyakran ki kellett jönnünk, mert a víz nagyon hideg volt. Ebédre a parton finom lángost ettünk, a strand után pedig fagyiztunk.

              Csütörtökön kétféle túra volt. Az egyik a Csóványosra vezetett. Ez egy nagyon hosszú körülbelül 30 kilométeres túra volt. A másik kirándulás célja egy forrás volt. Ez az út nem lett volna olyan hosszú, el is indultunk, de a fagyizónál megkértünk Éva nénit, hogy nem menjünk a forráshoz, inkább menjünk vissza métázni. A nagyobbak közül is velünk maradtak páran, és lementünk játszani a focipályára . A nagytúrások hét óra körül érkeztek vissza.

              Pénteken megérkezett Gábor, aki a vizsgái miatt nem tudott előbb jönni. Ő is velünk jött az előző nap elmaradt túrára, amit Éva néni be akart pótolni. Épp csak beértünk az erdőbe, amikor észrevettük, hogy az egyik fiú, akit a keresztnél, ahol megálltunk imádkozni, még láttunk, már nincs velünk. Visszafordultunk tehát, hogy megkeressük. Szerencsére meg is találtuk. Ha elmentünk volna a túra céljához, sötétben jöttünk volna haza, így inkább visszamentünk a plébániára. Gábor egy énekes, esti imádkozást rendezett a templomban.

              Szombaton bajnokságot rendeztünk ping-pongból és csócsóból. Délután elmentünk Drégely várára. Az út nagyon meredek és fárasztó volt. A romhoz már nem is mindenki jött fel. A várról nagyon szép kilátás tárult a szemünk elé, úgyhogy aki fölmászott, annak megérte. Ott fönn csináltunk egy csoportképet is. Lefelé menet, a vasútállomásnál elkapott bennünket az eső, de szerencsére hamarosan jött a vonat. Este pizzát vacsoráztunk, ami mindenkinek nagyon ízlett. Éjjel a tábortűznél énekeltünk és játszottunk.

            Az utolsó napon mindenki csomagolt, pakolgatott. Befejeztük a csocsó- és ping-pong bajnokságot. Három óra körül elindultunk Vácra, ahol a püspöki palotába is benéztünk, és áldást kaptunk Miklós püspöktől. Hazafelé hajóval jöttünk. Nyolc órakor érkeztünk Budapestre. A Határ útig metróval mentünk, onnan pedig gyalog a templomig, ahol már vártak bennünket a szüleink.

            Ez a tábor épp olyan vidámra,  izgalmasra és emlékezetesre sikeredett mint a tavalyi. Mindenki nagyon jól érezte magát. Köszönet Éva néninek, Enikő néninek, Tibor atyának, és mindenkinek, aki segédkezett abban, hogy ez a hét ilyen jó legyen, és hogy mindenki jól érezze magát!

Bódi Nikolett